Jókai Anna: A félreértésről

1995

„Bonyolultabb a csapda: /…/
Amikor azt adjuk a császárnak, ami az Istené,
s azt szánjuk Istennek, ami a császárnak járt volna.
A császárnak behódolunk
- az Istent hódítgatjuk.
A lelkünk a császár udvarában
- s csak a testünk az imakertben.
A császárnak köszönjük meg
- amit az Isten adott.
Azt is a császártól kérjük
- ami az Isten kezében van.
A császárt imádjuk
- azt Istentől csak rettegünk.
Abban is csak félünk a császártól
- amiben csak az Isten ítélhet.
A császárnak ajánljuk
- amire Isten várakozik.
A császár előtt vagyunk alázatosak
- s büszkék az Isten előtt.
A császár kegyét lessük
- s nem figyeljük az Isten kegyelmét.
Azt hisszük, teljesítjük az Írást, miközben
összezavarodott bennünk.
Mindent újra kell gondolnunk:
Bár a császár sarujában
- de az Isten lábainál.”