A. Molnár Ferenc: A Halotti beszéd és könyörgés értelmező átírásban

(a bibliai kifejezések jelölésével)

A Halotti beszéd és könyörgés, a Halotti beszéd (a rövidebb elnevezés eltekint a beszéd végén, után álló könyörgés külön említésétől) a magyar nyelv és egyben a finnugor nyelvek legkorábbi szövegemléke. Az 1192 és 1195 között valószínűleg a boldvai bencés monostorban másolt, latin nyelvű egyházi szövegeket tartalmazó Pray-kódex egyik lapján található. A Pray kódexet Pray György jeles történetíróról nevezték el, aki először ismertette a kódexet. Már a Halotti beszédben is van több bibliai kifejezés, és maga a szöveg is a teremtés és az első emberpár bűnbeesésének a történetét mondja el, valamint az elhunyt lelki üdvéért való imádkozásra szólít fel. A Halotti beszéd és könyörgés (HBK.), a Halotti beszéd (HB.) bibliai kifejezései az egyházi nyelvhasználatban Európa-szerte ismertek voltak, a HB.-ben lévők is bizonyára latin nyelvű egyházi szövegek, köztük a HB. egyfajta mintájának tekinthető, a Pray-kódexbe is bemásolt temetési beszéd (Sermo) és könyörgés, könyörgésre való felszólítás (Monitio) hatására kerültek be a szövegbe. A HB. írója azonban gyakorlottan, a szöveget szabadon formálva használta fel őket, ami e kifejezéseknek, a hozzájuk kapcsolódó bibliai szövegeknek az egyházi gyakorlatban való jó magyarországi ismeretére mutat. Az alábbiakban azokra a szószerkezetekre, kifejezésekre is felhívjuk a figyelmet, illetve röviden idézzük, magyarázzuk őket, amelyek szövegszerűen a Bibliára mennek vissza. Először a HB.-nak (a HBK.-nak) az eredeti leírást sorbeosztásban is követő értelmező átírását közöljük, s ebben a vonatkozó helyeket sárga színnel jelöljük, és (zárójelben) megszámozzuk.

Látjátok feleim (felebarátaim) szemetekkel
mik vagyunk. Isa (Bizony), por és hamu vagyunk. (1) Mennyi malasztban (kegyelemben)
teremtette [Isten] először a mi ősünket, Ádámot, és adta neki
a Paradicsomot házul (lakóhelyül). És minden a Paradicsomban lévő gyümölccsel
mondta neki, hogy éljen. Heon (Csupán) egy fa gyümölcsétől tiltotta őt. De
mondta neki, hogy miért ne egyék. Isa (Bizony), amely napon eszel abból a gyümölcs-
ből, halálnak halálával halsz. (2) Hallotta holtát a teremtő Isten-
től, de elfeledte. Engedett az ördög intésének (késztetésének), és evett abból a tiltott
gyümölcsből, és abban a gyümölcsben halált (halandóságot) evett. És annak a gyümölcsnek oly
keserű volt a vize (leve), hogy a torkukat megszakasztgatta (felmarta).
Nem heon (csupán) magának, de az ő egész fajának halált evett.
Megharagudott az Isten, és ebbe a gyötrelmes világba vetette őt. És lett
a halálnak és a pokolnak (az alvilágba jutóknak; 3) a feje (kezdete) [1], és az ő egész nemének. Kik azok?
Mi vagyunk. Ahogy ti is látjátok szemetekkel, isa (bizony), és nem
egy ember (egy ember sem) kerülheti el ezt a sírgödröt, isa, mind ahhoz járók
vagyunk. Imádkozzunk Urunk Isten kegyelméért ennek a léleknek a számára, hogy
irgalmazzon ő neki, és kegyelmezzen, és bocsássa meg minden ő bűnét.
És imádkozzunk a szent úrnőhöz, Máriához, és Boldog (Szent) Mihály arkangyalhoz,
És minden angyalhoz, hogy imádkozzanak érette. És imádkozzunk
Szent Péter úrhoz, akinek adatott hatalom oldania és kötnie (a bűnöket megbocsátani és megtartani; 4),
Hogy oldja minden ő bűnét (oldja fel minden bűne alól). És imádkozzunk minden szenthez,
Hogy legyenek neki segítségül Urunk színe előtt. Hogy Isten az ő i-
mádságuk által bocsássa meg az ő bűnét. És szabadítsa meg őt az ördög
üldözésétől és a pokol kínzásától, és vezesse őt a Paradicsom
nyugalmába, és adjon neki a mennyei országba utat, és
minden jóban részt. És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Kürie eleiszon! [Uram, irgalmazz!]
Szeretett barátaim (felebarátaim), imádkozzunk ennek a szegény embernek a lelkéért,
akit az Úr ezen a napon ennek a hamis világnak a tömlöcéből kimentett,
akinek ezen a napon a testét temetjük, hogy az Úr őt kegyelmével
Ábrahám, Izsák, Jákób kebelébe (az ő meghitt körükbe, a mennybe; 5) helyezze, hogy az ítéletnap
eljőve minden ő szentjei (kiválasztottjai, sajátjai) és önnönei [2] (övéi) között jobb
felőli odaiktatásra élessze fel őt. És ti bennetek. Clamate ter: [Kiáltsátok háromszor]: Kürie eleiszon [Uram, irgalmazz!]

(1) A por és hamu szinonimákból, rokon értelmű szavakból álló szópár, amely az ember mulandóságát fejezi ki. A hamu jelentése itt ’por; az ember hamvai’. Ez a kifejezés a Bibliában az 1Mózes 18/27-ben fordul elő, amikor Ábrahám kérleli Istent, hogy ha néhány igazat talál Sodomában, ne pusztítsa el. (Számukat fokozatosan ötvenről tízre alkudja le.) „És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.” (revideált Károlyi-féle fordítás; itt és a továbbiakban általában ezt idézzük). A HB. latin mintájában, a Sermóban egy ehhez hasonló kifejezés annak a közepén van: „Tandem misericors dominus recordatus est, quoniam pulvis sumus.” ’Végül a könyörületes Úr megemlékezett arról, hogy por vagyunk’. Ez egy, a 103. zsoltár 14. verséből való idézet. Az említett kifejezésekkel rokon többek között a „mert por vagy te s ismét porrá leszesz [leszel]” (1Mózes 3/19) is. A HB. és a Sermo viszonya itt különösen szépen mutatja, hogy a HB. szerzője kötetlenül, szabadon (is) használ bibliai kifejezéseket.

(2) A HB. megjelölt mondatát ezúttal mai helyesírásra átírva a Vizsolyi Bibliából idézzük, ahol a szöveg szinte ugyanaz: „De az jónak és gonosznak tudásának fájának gyümölcsében ne egyél, tudni illik imez fának gyümölcsében. Mert valamely napon abban ejéndel, halálnak halálával halsz”. (1Mózes 2/17).

(3) A halál és a pokol szavak a Bibliában többször állnak egymás mellett vagy egymással párhuzamos szerkezetben. Lásd például: Hóseás 13/14; Pál1Korintus 15/55; JánosJelenések 20/13. Ez utóbbi helyet idézzük: „És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.”. A pokol szó itt és több más példában nem ’a kárhozottak helye, gyehenna’ jelentésű, hanem ’alvilág, holtak hazája’ az értelme (héberül Seol, görögöl Hádész); a halál és pokol szószerkezetben a pokol tulajdonképpen a halál szó jelentését nyomatékosítja.

(4) A Máté 16/18, 19-ben Krisztus mondja Péternek: „De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat. … És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.

(5) Lukács evangéliuma 16/1931 a gazdag és Lázár történetét-példázatát mondja el. Lázár szegény koldus, akivel a gazdag ember nem törődik. A 22. és 23. vers szerint: „Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.”. A halál után Ábrahám ősatya kebelén, azaz közelében, meghitt társaságában lenni, azt jelenti, hogy a mennyekben, az üdvözültek, az üdvözülendők közt lenni. A szólásba Ábrahám neve mellé olykor bekerül még fiának és unokájának, Izsák és Jákób ősatyának a neve is. Erre a latinban szintén van példa, a kifejezés értelme pedig ugyanaz.

Szakirodalom

Benkő Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei.
Budapest, 1980.
A. Molnár Ferenc: A Halotti beszéd és könyörgés olvasata, értelmezése és magyarázata. In: Uő.: A legkorábbi magyar szövegemlékek. Olvasat, értelmezés, magyarázatok, frazeológia. Debrecen, 2005. 1167. (A fenti értelmezés az A. Molnárét követi. Másoktól is vannak értelmezések, amelyekre hivatkozunk, a HBK. néhány vitatott helyével kapcsolatban lehetnek lényeges különbségek.) Mind Benkő, mind A. Molnár természetesen felhasználja a korábbi bő szakirodalmat is.